Ezenkívül számottevő mennyiséget tartalmaz a haj, a szem, továbbá a bőr, a máj és a vesék.
Bár a cink szervezetünk valamennyi sejtjében jelen van, eloszlása nem egyenletes. Viszonylag állandó a koncentrációja az agyban, a szívben, a tüdőben és az izomzatban, míg a vérben, a csontban, a herében és a hajszálakban található mennyiségét a bevitt táplálék cinktartalma is befolyásolja.

A cink létfontosságú szerepet tölt be a vércukorszint-szabályozásban, ellenőrzi és szabályozza az anyagcsere-folyamatokat, több mint 120 metalloenzim szerkezeti elemeként részt vesz a nukleinsavak és a fehérjék szintézisében – ezáltal a növekedésben, sebgyógyulásban, valamint az inzulin térszerkezetének kialakításában. Megfelelő mennyiségű jelenléte az ízérzés megőrzéséhez éppúgy szükséges, mint a természetes növekedés, a nemi fejlődés és a szaporodás folyamataihoz.

Cinkhiány esetén csökken a szervezet ellenállóképessége, fokozott fáradékonyság lép fel, serdülőkorban pedig – különösen a reprodukciós szervekben – különböző fejlődési zavarokat okozhat. Felnőttekben a cinkhiány elhúzódó sebgyógyulást, csökkent étvágyat és romló ízérzést, hasmenést, valamint bőrgyulladást okozhat. Ismert a terhes és szoptató anyák fokozott cinkigénye is.
Viszonylag keveseket érint, de meg kell említenünk, hogy az ólom- és kadmiumszennyezésnek kitett emberek számára különösen fontos a szervezet megfelelő cinkellátottsága, ugyanis ezáltal csökkenthető az említett fémek toxicitása.
A vegetáriánusoknak különösen ügyelniük kell a cink megfelelő mértékű pótlására, ugyanis ez a nyomelem egyike azon anyagoknak, melyekből a növények viszonylag keveset tartalmaznak. Az állati eredetű élelmiszerek összetétele ebből a szempontból jóval kedvezőbb, mint a tisztán növényi alapú étrend.

A cink a természetben nagyobb mennyiségben van jelen a kagylóban, a húsokban, a májban, a hüvelyesekben és a tojásban, cinkhiányos esetben tehát ezen élelmiszerek fogyasztása javasolt. A tápcsatornába került cink kb. 30–50%-a szívódik fel, ám a felszívódást számos anyag befolyásolja. Negatív hatással vannak az élelmi rostok, kalcium, valamint a réz, pozitív hatással pedig a különböző aminosavak, fehérjék és kelátképzők.