Leültünk ebédelni, mikor megszólalt a telefon, a barátom hívott, hogy menjünk el masszőrnek, mert most Zayzon Nándor tart a városban tanfolyamot. Bele sem tudtam szólnia a telefonba, csak odaadtam a felségemnek. Ezt azért mondtam el, mert lehet, azt hiszitek meghülyültem, de soha életemben nem történt ilyen dolog velem és most itt vagyok.  

Az emberek nevét nem közöltem, mert az ő érzéseik nem tartoznak másokra.
Miért írtam le éppen ezeket a történeteket? Azért, mert ezek az emberek meghatottak, mert fel merték vállalni az érzéseiket előttem és mások előtt is, még akkor is, ha előtte volt a fejükben valamiféle kétely.

Nem lettem több, vagy kevesebb, mert átéltem ezeket a pillanatokat, de egy dolgot megláttam, azt, hogy az Isten nem véletlenül teremtett a földre.
Mikor Atyám visszaparancsolt mondván nekem, hogy - még dolgod van és nem jött el a te időd, - így ha mást nem is nézek, de ezekért a lelket megindító „élményekért” érdemes volt itt maradnom köztetek, akár meddig is tart az életem, ezek elkísérnek a halálomig.

Természetesen volt az életemben olyan pillanat is amikor egy ember eljött hozzám és azt mondta, hogy hozzá nem érhetek, mert ő hozzá egy iyen ember nem érhet. Azt nem fejtette ki, mit ért az ilyen ember alatt, de nem is kérdeztem.

És sokan voltak kik eljöttek, majd meggyógyultak, majd legközelebb soha nem lttam őket, vagy egy részüket csak sok évre rá, mikor megint problémájuk adódott.

Azt mondom, legyetek jók mindenkivel, akik nem bántottak benneteket és embertársaitokat, mert nem tudhatjátok, ki a ti hittestvéretek, és a felebarátotok. Emlékezzetek Jézusra, aki a poroszlóknak is megkegyelmezett, remélve, hogy a felebarátaivá válnak.