Mikor Jézus azt mondta: ‘Én vagyok az ajtó’ arra célzott, hogy az ‘Én vagyok’ minden lélekben az ajtó, amelyen át az a nagy Én vagyok, - az Isten, - élete, hatalma és lényege, minden egyénben kifejezésre van felszólítva. Ez az Én vagyok csak egy utat ismer, hogy önmagát kifejezze: az ötlet, a gondolat, a szó és a cselekedet útját. Ennek az Én vagyok-nak, az Isten lényének, ami hatalom, lényeg az értelmesség az igazság látása és kimondásának a tudat ad formát, azért mondta a mester: ‘Legyen meg a hited szerint’ és ‘minden lehetséges, annak, aki hisz.’

Ebben a tudati formában, minél jobban közelítünk és elfogadjuk Istent, a környezetünk (a többi ember) kik nem érték még el ezt a tudati szintet, eltávolodnak estleg kirekesztenek, mert, egyre közelebb kerülünk az Isteni igazsághoz és egyre több alkalommal mondunk igazat és nyilatkoztatjuk ki az Isteni igazságot.

Az igaz szó bántja az embereket, mert bár a lelkükben tudják, hogy amit mondunk vagy kinyilatkoztatunk az-az egyetemes Isteni igazság, de mert nekik a tudatuk még nem nyílt meg Isten felé, így ez fájdalmat okoz a lelkükben, és az a testükre is kiterjedhet.
  
Most látjuk tehát, hogy Isten a lélekben lakik, mint hatalom, lényeg és értelmesség, más szóval, mint bölcsesség, szeretet és igazság a tudat által kifejezésben vagy formában kivitelezve. A tudatot, - vagy az embert, aki a határtalan Isteni szellemben él, többé nem tudja elfogadni a földi tanításokat, az álnokságokat, hazugságokat, és az életét a továbbiakban az Isteni tudat határozza meg.

Lássátok meg a rosszat, tartsátok magatokat attól távol és ne engedjétek, hogy visszahúzzon az ő tudati szintjére, eltávolodva megint az Isteni hittől.
Az a hit vagy tudati állapot, amit tanítanak az embereknek, hogy külön állunk Istentől, az, ami a testünk megöregedését és halálát okozza. Mikor mi belátjuk, hogy az Isten minden, és hogy Ő folyton a formában fejezi ki magát, akkor meg fogjuk érteni, hogy ami az Istentől született vagy ered, az valójában Isten.