marad időtök semmire a létfenntartáson, a szórakozáson a bujaságon kívül, de ez nem igaz.
Az igazság az a számotokra, amit elhisztek, és ha valamit sokáig mondogattok, azt igazságként el is fogjátok hinni. Tegyétek ki hát a fejetekből, a lelketekből a rosszat, legyen hitetek végre, és engedjétek Istent szétáradni. Engedjétek a Szent lelket dolgozni, és a testeteket, tartsátok karban, hogy méltó és szép temploma legyen Istennek, amiben az Isteni DNS azonnal szétáradhat. Törekedjetek a jóra, a szépre, és ha kell (márpedig kell), tartsátok magatokat távol a sötétségtől, majd később mikor megerősödtetek hitben és szeretetben, szálljatok szembe a gonosszal.
Mindenkinek magának kell távol tartania a gonoszt magától, mert a sötétség a földi létetekben mindenhonnan ömlik rátok.
Gondoljatok azokra a szerzetesekre, az aszkétákra, a remetékre, kik elvonultan élnek a világ zajától. Gondoljátok, azt csak ezért tették, mert szerették a magányt? Nem kell mindenkinek elvonulni és akár remeteként élni az életét, de fontos, az, hogy kiket hívtok az otthonotokba, kiknek nyitjátok meg a lelketeket, kikkel álltok szellemi, és nem utolsó sorban, testi kapcsolatban.

Az önmegtagadás, a visszavonult élet és a világtól való elkülönítés, úgy a buddhista mint a keresztény kolostorokban nem szükségszerűség és nem is az út. Az igazi felvilágosulásra és az igazi bölcsességgel és hatalommal rendelkező tökéletes élet megvalósulására, az, ahogyan Jézus azt megmutatta nekünk. Ezek a kolostori rendek már több ezer éve léteznek, mégse valósították meg egyetlen módon se az egyszerű emberek szellemi felemelkedését, olyan mértékben, mint amennyire Jézus tanítása a földi életének rövid időszakban azt létrehozta.