A tenger nem vesz észre semmit egy csepp eltűnéséről, de a csepp tudatába van a tengernek, mikor az oda visszatér vagy újra egyesül vele.

Nem elegendő az, ha azt mondjuk, hogy Isten közel áll hozzánk. Tudnunk kell azt, hogy egy vagyunk vele, hogy mi abban élünk, annak része vagyunk, és vele teljesen egybeolvadhatunk. Azért, mikor mi Istennel kapcsolatba akarunk lépni, nem tőlünk távol és nehezen elérhető valamire kell gondolnunk. Csak annyit kell tudnunk, hogy Isten úgy bennünk, mint körülöttünk van és, hogy mi teljesen Istenben vagyunk, hogy mi tudatosan Isten jelenlétében vagyunk, Istenben élünk és minden hatalommal, és erővel rendelkezünk. Tehát nem kell várni és megfontolni, válasszuk egyenesen az Isten felé vezető utat belül, a bensőnkben.

Feltámasztjuk a holt önmagunkat a benső életünk megvalósítására és azon élet által feltámadunk a halálból, visszatérünk a halhatatlan változatlan életbe. Megvagyunk győződve az életről és a jogunkról, hogy azt az életet teljesen és tökéletes módon élhetjük. Ekkor Krisztus bennünk így szól: ‘Azért jöttem, hogy legyen teljes az életed és azt az életet teljesebben éljed.’ Ennek a tudatunkban egy valódi feltámadásnak kell leni, a holt érzékek az élet, igazság és szeretet egy magasabb rezgésére való felemelkedésének. Keltsük fel magunkat, éppen úgy mint a természet körülöttünk ébred és várjunk ezen közeledő nap hajnalára. Úgy felállunk és leejtjük a halotti leplet, felállunk és leejtjük korlátozás minden érzését, amibe a testünket kötve tartottuk.

Az anyagiasság kövét teljesen eltoljuk tudatunk útjából, a gondolkodás nehéz súlyát, ami a benső életet a külsőtől elválasztotta, ami az élő formát a holtban fogva tartotta, mert mi nem ismertük el annak jogát az életre. Álljunk fel és lépjünk a halálból az életbe - ez az ami a feltámadást jelenti.

Ez egy felébredés a teljes tudatos életre itt és most. Mikor ez a gondolat szívünket felszökkeni és az egész lényünk lángra lobban ezen benső élet iránt, akkor könnyen kinyújtjuk kezünket és mondjuk: ‘Lázár gyere ki! Gyere ki a sírból, te nem a halálé vagy. Gyere az életbe. Ébredj fel a csalódásodból. Ébredj fel itt és most!’ Úgy ébredünk fel a Mester-tudatra és sírni fogunk azok elhomályosult gondolkodása miatt, akik ezt a felébredést nem akarják megtenni. Az emberiség több ezer éven át látta ezt a felébredést, mégis egyre többen és többen alszanak. Az ő alvásuk azonban nem jogosít bennünket arra, hogy mi is úgy tegyünk. Az emberiség a mi cselekedeteink által ébred majd fel a jogos örökségére.