betegség köde fölé kiemeli, vagy leengedi szállni a legalsóbb létezésre az emberben. Ha az embert egy hármas-egységnek tekintjük értelmességből, testből, és lélekből alkotva (Atya, fiú, Szentlélek), azt főleg a gondolkodás vagy a lélek álláspontjából szemléljük, akkor látni fogjuk, hogy a gondolkodás a tevékenység két nagy szélsősége közt foglal helyet, amelyek közül a test a legalsó és a lélek a legmagasabb. A gondolkodás alkotja az összekötő kapcsot a látható és a láthatatlan között.

Ha a gondolkodás az érzések síkján működik, akkor ez az állati vágyak és szenvedélyek székhelyévé válik. Ez a kígyó az emberiség paradicsom kertjében, amely elcsábít téged, hogy egyél a mérgező gyümölcsből. Mikor jézus azt mondta: ‘Úgy mint Mózes a sivatagban felemelte a kígyót úgy kell az ember Fiának is felemelkednie,’ ezzel nem a testének a keresztre emelésére célzott, hanem a lélek vagy a gondolkodás felemelésére minden érzelmek és érzékek félrevezetése fölé. Állva a szellem és a test között, habár egyiktől se elválasztva, képes az értelmesség alacsonyabb gondolatokkal bírni, mint az oktalan állat, de képes arra is, hogy tudatosan egyesülhet a tiszta Szentlélekkel, amiben béke, tisztaság és isteni erő bőven jelen vannak.
Mikor az Ember Fia kiemelkedik odáig, ahol a fizikai világ csalárdságai fölé kerül, akkor a tiszta értelmesség síkján gondolkodik és cselekszik, mert akkor különbséget tesz az állatokkal közös ösztönök és a tiszta sugalmazás között, amelyet Istennel megoszt. Nekem megmutatták, hogy mikor az ember ugyanazon a síkon gondolkodik mint a tiszta szellem, a lélek tudatosan belép oda, ahol az jobbára a dolgok eszményét látja, mint magukat a dolgokat. Továbbá független az érzésektől, mert a kitisztult tekintetével látja a széles látóhatárt, az életet, az embereket, mindent. Az Isteni értelmesség által itt kinyilatkozik az igazság.

Bátran át kell lépnünk a küszöbön, hogy mindent, ami elérhető a tulajdonunknak nevezhessünk, mégis tétováztok. Miért? Mert nem hisztek és hagyjátok magatokat az ismerttel tartóztatni, azzal, amit megszoktatok, és ekkor az ajtó újra bezárult. Akkor azt mondtátok, hogy a sors volt az, ami az ajtót becsukta előttetek. Tudnotok kell azonban, hogy nincs más sors, mint az, amelyet ti saját magatoknak kiszabtatok.