Ez nem azt jelenti, hogy be kell zárkóznod a belső szobádba. Csak annyit, hogy legyél csendes és nyugodt, azon a helyen ahol vagy, még a legnagyobb zavar pillanataiban is, a legnehezebb körülmények közepette, akkor az élet nem nyugtalanság, akkor csend van, szemlélő és kényszerítő csend.

A külső tevékenység annyi mint semmi, összehasonlítva a tevékenységgel amelyet, te most érzel, és amivel egy vagy. Akkor te csendes leszel, azon a helyen ahol vagy és Istent látod belőled kisugározni - közelebb hozzád, mint a lélegzeted, közelebb, mint a kezeid és lábaid vannak - míg az egész gondolkodó képességed Istenre összpontosul.

Ez az Isten, aki Mózeshez szólt az égő rózsabokorból, az Isten akiről Jézus beszélt, mikor Ő azt mondta, hogy a küzdelem órájában az imával seregeket hívhat segítségére, mikor a munkát végbeviszi amelyet az Atya rábízott. Az Isten, akihez Szent Péter imádkozott, mikor a börtönből kiszabadult. Én már megértem azt az Isteni nagyhatalmat, amelyet segítségül hívhatnak azok, akik együttműködni akarnak egy szent élet testvériségében.

Sokan vannak, akik kijelentik, hogy ők Isten gyermekei, és hogy mindenük van ami az atyának van, de ez a kijelentés nem válik ténnyé mielőtt eléggé bátrak lesznek, hogy a következő lépést megtegyék és saját magukat látják mindazzal ami Isten, csak akkor fognak első ízben mindent létrehozni. Mikor valaki, aki még korlátozott, emberi módon gondolkodik, a Krisztust látja megjelenni, akkor az a kifinomultabb személyiség fényt sugároz ki.