egy csodát láttok olyankor, hanem egy erő kifejezését, ami az ember tulajdona. Nem a jógik tulajdona, vagy a tibeti szerzetesek tulajdona, hanem a tiétek, embereké.
A múltban sokan alkalmazták a repülést, de akkor ezt nem minősítették csodának. Ha a fizikai test megemelése teljesen hatalmunkban van, és sok gyakorlással akkor úgy repülhettek, mint egy vadászelfogó repülőgép, de lehet alkalmazni ezt arra is, hogy hegyeket felemeljen és áthelyezzen egyik helyről a másikra.
Több tonnás kőtömböket lehet mozgatni egyik kontinensről a másikra úgy, hogy azokhoz kézzel hozzá sem kell érned, csak hinned kell abban mit idáig elmondtam neked.

Az ember, aki egy féregnek érzi magát, nem él az Isten-tudatban, az csak az ember, aki a féreg tudatában fejezi ki magát.
Aki hisz a lélekvándorlásban, az abban ragad bent, aki a karmát helyezi előtérbe, ő pedig abba. Akik úgy gondolják, hogy volt előző életük és mindig csak tanulni jöttek a földre, azok soha nem érik el a Krisztusi szintet, mert beleragadtak a téves gondolatokba és téveszmékbe. A földön az ördögnek kellenek láncos kutyák, kiket irányítgathat, kiket vezetgethet, és mondom néked, lesz is neki, míg te magad nem takarítod ki a gondolataidat, míg a szellemed nem lesz tiszta.
Azok, akik a horoszkópok szerint nézik az életüket, és azt hiszik el, amit azokban látni vélnek, vagy mások mondják meg nekik, merre vezet az útjuk, kártyajóslások stb. szerint, ők azok, akik nem jutnak vélhetően soha az Isteni útra, annak kifejezésére.

Isten kell legyen a legfensőbb eszményed. A központ, amire minden cselekedet, és minden gondolat összpontosul. Így hívod az előtérre a szellemi embert, az Isten Krisztusát, az igét, amely testé lett. A test Isten és Isten körülveszi a testet. Csak egy cél legyen szemed előtt: az hogy bölcs és engedelmes közreműködő legyél az Isten-elvvel. Tarts egyenesen a cél felé és legyen az a tudat, hogy Isten belül tebenned van, az isteni, szellemi életed. Isten mindenkiért lát. Senki se ért el valaha valamit, hacsak nem a teljes akaratával egy pontra, a céljára (Istenre) irányulva, egyenesen a gondolatai erejének tiszta tükre elé nem tartotta azt. Ez a gondolat-erő nem más, mint ő maga, mikor ő fellép mint Isten és önmagától követeli, hogy a figyelme olyan teljesen a céljára (Istenre) legyen irányítva, hogy az (Isten) azonnal megnyilvánul.