A buddhizmus elutasítja a bibliai Isten-, világ- és emberkép valóságos (reális) voltát, így a bibliai kinyilatkoztatás kizárólagosságra való igényét is. A buddhisták Jézusban legfeljebb erkölcstanítót látnak, aki még nem volt megvilágosodott.
Jézus csodáinak a jelértékét nem ismerik, így jelentőséget sem tulajdonítanak nekik. Tanításait tisztelik, kis részét ismerik is, de üzenetét a bibliai és kultúrális összefüggésekből kiszakítva, saját buddhista világképüknek és szempontjaiknak megfelelően átértelmezik. Szerintük Jézus a kínhalálát a saját rossz karmájának köszönhette, és nem értik, hogyan segíthetne másokon az ő (vagy bárki más) szenvedése. Egyes buddhista írók ugyanakkor bibliai mondatokat és kifejezéseket (isten, ima, világosság, szeretet, út stb.) buddhista tartalommal töltenek meg, így próbálva meg Jézust és Buddhát közös nevezőre hozni.
A keresztények részéről félreérthető buddhista hitéleti elemek:
Amikor például egy buddhista füstölőt gyújt, és a tenyerét összetéve "imádkozik", valójában nem Istennel kommunikál, tehát nem "imádkozik" bibliai értelemben. Ilyenkor buddhista szövegeket vagy egy Buddha neveit ismételgeti , hogy így kerüljön közelebb a megvalósítandó tudatállapothoz. Amikor egy buddhista egy buddhaszobor vagy egy mester előtt meghajol, vagy akár teljes testhosszával arcra borul, nem "bálványimádó" bibliai értelemben. A szobortól nem vár semmit, és a mester személyét sem imádja, hanem az előtt a tudatállapot előtt fejezi ki a tiszteletét, amelyet a szobor és a mester megtestesít, illetve amelyet ő maga is
meg akar valósítani.
A buddhizmusról, keresztény szempontból:
Buddha az ember lényének elemzése közben sorra rámutat az egyes fizikai és pszichikai elemekre, és rákérdez: "Ez vagy te?" A válasz mindig "Nem", így látszólag joggal teszi fel a kérdést, hogy "Akkor hol van az éned ?", és a helyes válasz a "Sehol". Az "egész" azonban mindig több, mint a részei halmaza. Ahogy a víz tulajdonságainak listája sem egyenlő a hidrogén és az oxigén tulajdonságainak az összességével, ugyanúgy az ember lénye, személyisége sokkal több, mint fizikális és pszichikus elemeinek a puszta halmaza.
Ha valójában csak az "egy" létezik, amely túl van az ellentétek, a kettősségek (bűnös és szent, igaz és hamis stb.) világán, akkor a jó, az igaz és a szeretet ugyanolyan illúzió, mint a rossz, a hamis és a gyűlölet. |
