| 
              
                | 
                  
                    | Ne csak nézz, de láss is! |  
                    
                      | 
                        
                          |  | 
                            
                              | 
                                Az a belátás, hogy Isten az egyedüli  Hatalom, az egyedüli Lényeg és Értelmesség, a világmindenségben, eleinte  zavaróan hat az emberre, és zavart okozhat. De mikor az ember Isten valódi  lényét megérti, és Őt a földi életében kifejezésre hozza, akkor egyre több  alkalommal használni fogja ezt a hatalmat. Tudni fogja, hogy ezzel a hatalommal  folyton tudatosan érintkezésben van, miközben étkezik, jár, lélegzik, vagy  mikor dolgozik. Az ember még nem tanulta meg az Isten nagy munkáit véghezvinni,  mert még nem fogja fel az Isten hatalmának terjedelmét és nem tudja, hogy Isten  hatalma az ember használatára készen áll.Isten nem hallja, ami  hangos, és a sokszor ismételt bizonyításotok, vagy a tömérdek szavaitok.
 |  |  
                          
                            | 
                              Istent bennünk kell keresnünk, akár Krisztus  segítségével, a bennünk lévő láthatatlan kapcsolattal. 
 Mikor az Atyát bennünk, szellemben és igazságban imádjuk, akkor Ő meghallja az  előtte őszinteségben megnyíló lélek hívását. Aki a csendben felveszi  kapcsolatot az Atyával, érezni fogja az erőt önmagán át áramlani, mint minden  kívánság beteljesülését. Mert aki az Atyámat a saját lelke legmélyebbjén keresi  és megleli, azt az Atya megjutalmazza.
 Milyen gyakran utalt Jézus erre az egyéni kapcsolatra az atyával. Lám Ő folyton  tudatos kapcsolatban maradt Istennel belül önmagában. Jézus úgy beszélt, az  Atyával, mintha az Atya személyesen jelen lett volna. Láthattátok, hogy milyen  hatalmassá tette Őt ez a láthatatlan benső kapcsolat.
 
 Jézus belátta, hogy Isten nem a tűzben, nem a földrengésben, vagy a viharban  beszél, hanem a csendes gyengéd zúgásban, a csendes halk hangban mélyen a  lelkünkben.
 Ha az ember ezt megérti, akkor  egyensúlyra fog találni. Akkor megtanul átgondolni a dolgokon. Régi ötletek el  fognak tűnni, új ötletekhez fog jutni. Akkor végül megtanulja, megrémítő  kérdéseit erre a csendes órára megőrizni. Talán még nem tudja megoldani azokat,  de ismerté válnak neki. Akkor nem fog tovább arra kényszerülni, hogy napjait  sietve és tépődve töltse, és amellett mégis azt érezze, hogy nem érte el a  célját.
 Ha az ember a nagy Ismeretlent, -  önmagát – meg akarja ismerni, menjen akkor be a belső szobájába, vagy egy  teljesen csendes helyre, majd zárja be a külvilág ajtaját. Ott találja a  legveszélyesebb ellenségét a „sötétséget” és ott megtanulja, hogyan legyen  annak felettese. Ott megtalálja az igazi önmagát. Ott találja leghűbb barátját  a legokosabb tanítóját, a legmegbízhatóbb tanácsadóját, - mikor előhívja Istent  saját magában.
 Ott találja az oltárt, - ahol Isten van, ott ahol kiolthatatlan  tűz van, minden jónak, minden erőnek és minden hatalomnak a forrása. Tudni  fogja, hogy Isten a csend legmélyén van. Észreveszi, hogy a szentségek  szentsége saját magában, önmagában van. Érezni és tudni fogja, hogy minden  kívánsága Isten szellemében van és azért az Isten kívánsága. Érezni fogja, hogy  Isten és ember teljességgel egymáshoz van kötve, mint Atya és a fiú. Belátja,  hogy csak a tudatában létezett egy elkülönítés eme kettő között, ami csak  kettőnek látszik, de valójában egy.
 |  |  
 
                    
                      |  |  |  |