Tanítás

Akik hisznek bennem, az én nevemben ördögöket űznek ki,
betegre teszik rá a kezüket,
és azok meggyógyulnak.

 


Ne csak nézz, de láss is!

Az egységből való elkülönítés az angyalok leszállása a tudat létráján. A visszatérés az egységbe az angyalok fel menetele. A leszállás jó, mert az egység azáltal fejezi ki magát változatosságban, de a változatosság nem feltételez szükségszerűen elkülönítést. Az, ami változatosság, a személyes vagy külső álláspontból helytelenül elkülönítésként lett értelmezve.

Minden lélek nagy feladata az, hogy a személyes álláspontot olyan magasra felemelje a tudatban, hogy az egyesüljön a teljessel. Mikor ‘mindannyian egyetértve egy helyen összejönnek,’ - az a hely a tudatban, ahol megértjük, hogy minden látható és láthatatlan dolog eredete az egyetlen Istenben van, - akkor egy hegyen állunk.

Ott először Jézust látjuk és vele Mózest és Illést, vagy a Törvényt, a Prófétákat és az emberben rejlő hatalmat, hogy Istent megismerje.
Az ember hallhatatlanságának tudatába kezdünk jutni és tudjuk, hogy az azonosság nem vész el soha, hogy az Isteni ember nincs alávetve a halálnak, hogy az örökké él. Akkor eltűnik Mózes, - a törvény, - és illés a jövendölés, - és a Krisztus egyedül áll, mindenhatóan, és belátjuk, hogy csak egy templomot kell építenünk, az élő Isten templomát a saját bensőnkben. Akkor a Szentlélek felvilágosítja a tudatot és eltűnik a szemfényvesztés, amit bűnnek, betegségnek, szegénységnek és halálnak nevezünk. Ez a csend nagy célja. Ez a templom, amiből levághattok egy darabot és a helyébe azonnal létre jön egy új darab, csak a testünk templomának jelképeként áll, amiről Jézus beszélt, a templom, ami nem emberi kézzel lett építve, ami örök a mennyekben, és amit nekünk a földön kell felépítenünk.

Ezen a tudat létráján, ami Jákobnak egy látomásban meg lett mutatva, mindnyájunknak fel kell menni, mielőtt Isten szintjére beléphetünk, ahol tapasztaljuk, hogy mi minden teremtett dolog kellős közepén vagyunk és minden dologgal, láthatóval, vagy láthatatlannal benne vagyunk és része vagyunk a mindenütt jelenlévő Istennek. Jákob a látomásában a létrát látta, amelyik a földről az égig ért. Ő Isten angyalait látta azon fel és lemenni.

Ez ugyanaz a kinyilatkoztatás volt, amelyik Jézus része lett, mikor a mennyek megnyíltak előtte és Ő megértette a kifejezés nagyszerű törvényét, amely szerint ötletek az Isteni szellemben létre jönnek, kifejezésre jutnak, és mint formák kinyilatkoznak. Ez a kifejezés törvénye olyan tökéletesen nyilvánult meg a „tanítóknak”, hogy Ő azonnal belátta, hogy minden alak megváltóztatható egy arra vonatkozó megváltozott tudat által.
Az első kísértése az volt, hogy a kő formáját kenyér formájává változtassa, hogy a személyes éhségét csillapítsa, de a törvény kinyilatkoztatásával jött az igazi belátás, hogy kövek valamint minden más látható forma  - Istenből, - erednek. Azok önmagukban az isteni szellem egy valódi kifejezési formái és hogy minden dolog amit az ember magának kíván (amik tehát még nem alakultak meg) ebben a szellem lényegben várakoznak, hogy meglegyenek teremtve vagy létre jöjjenek, hogy minden vágyat beteljesítsenek.



Elérhetőség:
Tel: 06/30 209-6000