Babilon

Akik hisznek bennem, az én nevemben ördögöket űznek ki,
betegre teszik rá a kezüket,
és azok meggyógyulnak.

 


Babilon, a sátán azaz az ellenség városa!

Újévi ünnepek alkalmából itt vonult fel a nép. Nabukodonozor az utat Aibur-sábának nevezte, amely annyit jelent: ,,nem győzhet az ellenség". Az Istár-kapunál mérve a 3,72 m széles külső falat „Nimiti-Bél”-nek nevezték. Húsz-húsz méterre egymástól merőlegesen előreugró tornyok magasodtak rajta. Az erődítményen belül a második fal, az úgynevezett „Imgur-Bél” helyezkedett el.

III. Dareiosz idejében, több babiloni templomot, és babiloni tornyot is leromboltak. Hérodotosz azt mondta, hogy ő még épségben látta a nagy tornyot, Nagy Sándor viszont már csak a romjait láthatta. Az 1898-ban feltárt leletek nem jártak nagy sikerrel, mert mint kiderült az évszázadok során innen hordták a köveket a városok építkezéséhez.
Nabukodonozor pecsétes téglái megtalálhatóak több helyen, Mezopotámiai házak, a bagdadi kalifák és a környező akkortájt pl. szeleukidai és hasonló újonnan keletkező városokban is.
Csak a „nagy” bábeli torony termésköveinek számát 85 millióra becsülik a régészek.
Birodalomnak első városa Bábel volt (I. Móz. 10,10.). Ebben a városban állítottak emléket hitehagyásuknak az emlékezetes toronyépítéssel, amely az Isten ellen lázadó sátánista ember gőgjét, Istennel szemben dacoló lázadását fejezte ki.

Az ószövetségi történelem későbbi szakaszában a „Bábel” név a Babiloni Birodalom megnevezésére is szolgált, majd pedig a Birodalom fővárosa is ezt a nevet kapta. Isten népének mindenkori ellenségeit jelölték ezzel a névvel, illetve mint mindenki tudja a mindenkori Isten-ellenes lázadásoknak vált a jelképévé.


De nézzük mit írnak a Bibliában…
Ésaiás próféta szerint Babilon igazi és valódi uralkodója, maga a Sátán, aki valamikor „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!” (Ésaiás 14:12) a mennyben vala, és közvetlenül Isten trónja közelében élt. „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva voltál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal… Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned.” (Ezék. 28,12-15.).


Lucifer a fényhozó, olyan hatalmat szeretett volna, ami egyenlő vagy netán még nagyobb mint Istené. Az volt a szándéka, hogy „az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakozom a gyülekezet hegyén messze északon. Fölibők hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ésa. 14,13-14.).
Lucifer, vagyis maga a Sátán, aki ekkor még, fényhozóként lázadást indít el Isten ellen a Mennyben. Ennek, az lett a következménye, hogy Lucifert és a lázadó társait, (az oldalára pártolt angyalokat is) kivetették a Mennyből a Földre.




Elérhetőség:
Tel: 06/30 209-6000