Egészséges ember

éhgyomori vércukra:

3,9–5,6 mmol/l
(70–100 mg/dl)

étkezés után (2 órával):

< 7,8 mmol/l
(140 mg/dl)

Diabéteszről (cukorbetegségről) akkor beszélhetünk, ha (kapilláris vérből) az

éhgyomri vércukor

> 6,1 mmol/l

étkezés után pedig

> 11,1 mmol/l

Egy mérési eredmény alapján nem lehet betegséget megállapítani, vagy kizárni!

Hiperglikémia: magas vércukorszint. Cukorbetegeknél éhgyomorra és étkezések előtt a 7 mmol/l feletti, étkezések után 60-90 perccel pedig a 9-10 mmol/l-t meghaladó vércukor tekinthető hiperglikémiának.

Hipoglikémia: a 2,7-3,0 mmol/l alatti vércukorszintek, amelyekhez többnyire kellemetlen tünetek (szapora pulzus, szájkörüli zsibbadás, verejtékezés, éhségérzet, majd az agyi tevékenység zavarai: a koncentrálóképesség csökkenése, a reflexidő megnyúlása, a memória romlása, az elgyengülés stb.) társulnak. Minden esetben azonnal 10-15 gramm szőlőcukor és valamilyen folyadék, illetve cukros ital és ezt követően keményítő tartalmú étel fogyasztása kívánatos. Keresni kell a hipoglikémia okát (túlzott inzulinadagok, kelleténél nagyobb adagú szulfanilurea típusú tabletta alkalmazása, étkezés kihagyása, a szükségesnél kevesebb szénhidrát fogyasztása, alkoholfogyasztás, stb.)
A diabétesz típusai:
1. típusú diabétesz: a cukorbetegség ritkábban előforduló, főként gyermek- és ifjúkorban kialakuló fajtája. Oka többnyire – a genetikailag erre hajlamos egyéneknél – fellépő autoimmun folyamat, amely elpusztítja a hasnyálmirigy inzulintermelő béta sejtjeit. Ezt követően a beteg csak inzulin injekciókkal tartható életben. (Ezért is nevezték régen inzulin-dependens diabetes mellitusnak, rövidítve IDDM-nek). Ma hozzávetőlegesen 40-50 ezer 1. típusú diabéteszes él Magyarországon, közöttük kb. 2600 a 14 év alatti gyermek.
2. típusú diabétesz: a cukorbetegség főként felnőttkorban jelentkező, gyakoribb fajtája, amely az esetek többségében – szintén az örökletesen erre hajlamos egyéneknél – az életmód problémák következtében fejlődik ki. Fő oka a túl bőséges táplálkozás, a túl kevés mozgás, a csökkent fizikai aktivitás, s az ezekből eredő elhízás, és a mindezek nyomán kifejlődő inzulinrezisztencia. Miután e káros tényezőkkel egyre gyakrabban, már korai gyermekkorban is találkozunk, nem ritka a huszonéves fiatalok körében jelentkező 2. típusú cukorbetegség.

Mivel e diabéteszforma kezdetén hatásosan alkalmazhatók a különféle vércukorcsökkentő tablettás készítmények és az egyén nem szorul inzulinkezelésre, korábban e kórformát nem inzulin-dependens diabétesznek (rövidítve NIDDM-nek) nevezték. Ma Magyarországon az ismert 2. típusú cukorbetegek száma 500-600 ezerre tehető. Közülük kb. 50 ezren részesülnek inzulinkezelésben, de a korszerű terápiás elvek szerint legalább még kétszerannyi jelenleg tablettával kezelt cukorbetegnél lenne kívánatos az inzulinterápia bevezetése.

Terhességi (gesztációs) diabétesz
A terhesség során inzulin rezisztencia fejlődik ki, tehát a szervezet sejtjei csak csökkent mértékben képesek reagálni az inzulinra. Általában ilyenkor a hasnyálmirigy fokozott inuzulin elválasztással pótolja a hiányt. A terhesek 3-5 százalékánál azonban a hasnyálmirigy nem képes a megnövekedett inzulin igény fedezésére, és kialakul a terhességi diabétesz. Ez azért veszélyes, mert a rendellenesség lényegében nem okoz panaszt, viszont – felismerés és kezelés hiján – mind az anyára, mind a magzatra káros.
A baj megelőzését szolgálja a terhesség 20-24. hetében elvégzett terheléses vércukor vizsgálat.