A gyógynövényi drog fogalma
A gyógynövény drognak nevezzük azt a megfelelő hatóanyag tartalmú, illetve összetételű növényt, mely valamelyik szerve, (gyökér (radix), levél (folium), földfeletti virágos hajtás (herba), szirom (petalum), bibe (stigma), termés (fructus), mag (semen)) gyógyhatású hatóanyagot tartalmaz. Továbbá melyet megfelelő módon szárítanak és készítenek elő drogkereskedelmi forgalmazásra, illetve gyógyszertári felhasználásra.
Gyógyszerkönyvi definíció szerint „a növényi drog a gyógynövényeknek a Gyógyszerkönyvben leírt” része vagy annak meghatározott eljárással készített terméke.

A gyógynövények története
A gyógynövények ősidők óta jelen vannak az emberiség történetében. Már az ókori népek is felhasználták, és beépítették a kultúrájukba őket. Ismertek különféle balzsamokat, konzerváló anyagokat. Felhasználták őket a mumifikálás területén, a nők sáfránnyal, és hennával festették a hajukat.
Az 1600-ból származó papirus ebers gyógynövény recepteket is tartalmaz. A főníciaiak élénk drogkereskedelmet folytattak, az asszírok termesztették őket. Az ősi Indiában az illóolajok, balzsamok világszerte ismertek voltak. A Védák könyvében megemlítették a ”soma„ nevű gyógyitalt. A kelet ázsiai, kínai,és japán gyógyászatban ismerték. A görög Aszklépiosz lánya számára szentélyt állítottak fel. Európában Hippokratész (460-377) a híres görög orvos volt az első, aki felhasználta a gyógynövényeket. Több mint 300 növény hatását alkalmazta a gyakorlatban. Több intelme is híressé vált,így pl. „A természet gyógyít, az orvos kezel”. Galenus (130-201) görög származású római orvos volt. Az ő nevéhez fűződnek a mai napig alkalmazott vizes, és szeszes kivonatok. A középkorban bizonyos mértékű visszaesést mutat a gyógynövénytudomány. Ebből az időszakból említésre érdemes Avicenna (938-1036) híres arab orvos ötkötetes műve, amiben a keleti gyógynövényeket mutatja be. Amerika felfedezése is számos új gyógynövényfajt ismertetett meg az európai népekkel. Paracelsus (1490-1541) svájci orvos szerint nem a növény, vagy növényi rész hat, hanem a benne lévő „ötödik lényeg”, ami maga a hatóanyag. Az ő nevéhez fűződik a jatrokémia (orvosi vegytan) megalapozása...
Az újkor kezdetén 1533-ban Páduában Farmakognóziai tanszéket létesítettek. A pestisjárvány idején a „négy tolvaj ecetje” sokakat megmentett a kínhaláltól. Ezt a keveréket négy férfi 6 féle gyógynövényből állította elő, és ezt fogyasztva mentesek maradtak a halálos járványtól, és ezáltal tudtak fosztogatni. Titkos receptjükért cserébe megúszták a halálbüntetést, sőt még jutalomban is részesültek.
A XVI. században megszületett a farmakobotanika tudomány. Sertürner (1782-1841) német gyógyszerész 1806-ban izolálta először az ópiumból a morfint, ezzel megalapította az alkaloidkémiát.1820-ban Pelletier és Caventou francia gyógyszerészek a kínafa kérgéből előállították a kinint. Dr .Hing –Vin-Jung kínai orvos 1986-ban a kínai uborka gyökeréből egy trikoszantin fehérjét vont ki,ami a kísérletek alapján hatásos az AIDS ellen.