1139-ben Rómába utazott, de útközben meglátogatta Clairvaux-ben Szent Bernátot. Amint megpillantotta Rómát az Örök Várost, a földre vetette magát, és latin verseket kezdett mormolni a pápák eljövendő sorsáról. Rómában Írország pápai legátusává nevezték ki. Vissza térve magával hívott még öt szerzetest, hogy települjenek Írországba, így alapította meg 1142-ben a mellifonti apátságot.
Szent Bernát szerint Szent Malakiás pontosan megjósolta saját halálának a napját (november 2).
Egy második Római út közben Szent Malakiás megbetegedett és Szent Bernát kezei közt halt meg, Clairvaux-ben, 1148-ban november 2-án. III. Kelemen pápa 1190 július 6-án avatta szentté.
Szavait a Vatikán több mint háromszáz éven át zárolva tartotta, aztán 1595-ben Velencében megjelent a Liguum vitae (Az élet fája) című könyv Szent Malakiás jóslataival, amelyet Arnold Willon bencés szerzetes adott ki.
Sok csodát tulajdonítanak neki, de a dolog, amiért a legtöbbet említik, a prófétálás ajándéka.
A Szent Malakiásnak tulajdonított próféciák közül a leghíresebb a Pápákra vonatkozó. Ez jelmondatokból áll és mind a 112 Pápára vonatkozóan felsorol egyet-egyet, II. Celesztin Pápával kezdődően, akit 1143-ban választottak meg, és egészen a világ végezetéig tartóan, az utolsó pápáig. |