Honnan indult?
A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közzé tartozik. Nem tudjuk, ki volt az első, aki alkalmazta, de feltételezhetően az emberek ösztönösen kezdték el először önmagukon, majd egymáson gyakorolni.
Már az ókorban is masszírozták egymást az emberek erre utalnak a falrajzok, melyeket láthatunk a barlangok oldalán.
A masszázzsal kapcsolatos legrégebbi feljegyzések Indiából származnak. i.e. IV. évezred tájékán Fürdőik és sport csarnokaik voltak, sportoltak, jógáztak, és azt masszázzsal egészítették ki. Ők hozták létre az első kórházakat, mely az uralkodó osztály és a katonák számára volt hozzáférhető. A masszázst egészségügyi és rituális célból egyaránt végezték.  Ie. 1800 táján keletkezett az ajurvédikus kezelési mód, mely  elmaradhatatlan  részét képezi a masszázs. Simították, nyomkodták, gyúrták a testet. Az arcon kezdték, a törzsön folytatták, majd a végtagokkal fejezték be.

Az itt láthaó egyiptomi ábrák is tanúskodnak a több ezer éves gyógymódról. A talpon keresztüli gyógyítás alkalmazásának első bizonyítéka egy egyiptomi orvos sírkamrájában talált közel 5000 éves falfestmény volt, de ezen kívül is számos lelet és adat bizonyítja, hogy a masszázs elterjedt gyógymód volt. I. e. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak, Rómától Babilonig az uralkodók orvosai voltak.

Az  első átfogó írásos  emlékek  i.e.   2698-ból,   Kínából   származnak,   melyben  a masszázs  hatásait   és  a  kezelések  menetét  is  megfogalmazták. 
Az i.e. 3. századból származik az egyik orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching) , mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A Yin-Yang elven és az öt elem tanon kívül pontos leírást ad anatómiáról, de légzéstechnikákkal, masszázzsal is foglalkozik. A könyv második része leírja a meridiánrendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét).