Felebarátom nekem az, aki akár az én nemzetségemhez tartozik akár nem, de gyilkos? Aki tolvaj, rabló, kizsákmányoló, Isten és embert gyalázó dolgokat művel?
Az, aki beül a kocsijába részegen és a többi embertársát veszélyeztetve száguldozik össze vissza? Azok, akik kirabolják embertársaikat, akik a hecc kedvéért belekötnek másokba, akik nőket erőszakolnak meg? Felebarátomnak kell tekintenem őket, vagy sem?

Jézus nem mindenkit gyógyított meg, ez olvasható a bibliában. Akkor ő is különbséget tett felebarát és olyanok között, kik nem hittek, illetve rossz dolgokat követtek el? Talán igen, de akkor egy szó erejéig vissza kell térni a parancsolatokra, melyek a felebaráti szeretetről és az ahhoz való hozzáállásról szólnak nem?

Hogyan értelmezzük a felebarátot? Nagy kérdés, hiszen, ha mindenki a felebarátom, akkor én nem akarok ilyen világban élni, ahol ezek a semmirekellők hozzám tartoznak.
Részlet a törvényekből: „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!  Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát!” stb.
A katolikus tízparancsolat felismerve meglátásom szerint ezt a tényt, már másképp fogalmazta meg kicsit a tízparancsolatot, de azért látható, ott sem írták át az egészet.

Tehát az, ki nekem nem felebarátom, hanem ellenségem, én az ő házát, tulajdonát, feleségét megkívánhatom? Erre az egyház azt mondaná, hogy nem… igaz? De akkor mégis, ki az én felebarátom? Ha látok egy embert szenvedni, mert egy másik ember sanyargatja és segítek rajta, akkor melyik az én felebarátom? Ha látok egy szomjazót, ki mellett elmennek az emberek és csak egy áll meg segíteni neki, akkor ki az én felebarátom?

Ha látok egy ellenséget, kiről tudom, hogy nem hisz az én Istenemben, mellette legyilkolta az én hittestvéreimet, és ez az ember később rászorulóként az úton könyörög, hogy adjanak enni neki és fogadja be valaki, mert megfagy, és azt nem teszi senki, akkor ki az én felebarátom? 
Akik látják a népem nyomorúságát, de csak azzal foglalkoznak, hogy megtömjék a zsebüket, és minél jobban kizsákmányolják az elesetteket, hogy megtollasodjanak rajtuk, ők az én felebarátaim és úgy kell velük bánnom?

Ha egy ember, szerelmes lesz egy asszonyba, akit a férje üt-ver, de neki a férfi az ellensége, akkor az illető bűnt követ el, ha a nő elválik az állat urától és hozzá megy feleségül? Az írás szerint igen? Vagy talán mégsem?