A Babilon elnevezés egy régi település neveként ismert, amely az első mindenki által támogatott és megvalósított Isten elleni lázadás városa volt. Főistenségük Marduk volt.
Sokan úgy emlékeznek, hogy ez volt nyelvek összezavarodásának a városa, tornya és annak a helye.
A városlakók itt egyesítették erejüket, hogy egy hatalmas tornyot építsenek ha az Isten megint özönvizet hozna a földre. A cél az volt, hogy a torony mérete túlmutasson bármekkora árvízen, és azt ne tudja elsodorni. Ebben a formában szerintük kicselezhették volna Isten ítéletét.
Babilon az Eufrátesz partján épült, a mai Irak területén, Bagdad alatt. A babilóniaiak a saját nyelvükön „Babilonnak” „az Isten kapujának” nevezték .
A Babiloni nagytorony a jelenlegi becslések szerint minimum 100 méter magas lehetett… ez persze csak becslés (ma a föld legmagasabb épülete Dubajban van 828 méter magas).
A történelem folyamán Bábel, vagyis Babilon már többször is elpusztult. Idővel a várost ismételten újraépítették (Nabukodonozor) az előző tornyot is, majd még több torony is épült ezen idő alatt.
Babilonra a szűk utcák és ablaktalan házak voltak jellemzőek.
Babilon istenének – Marduknak – a hat lépcsős, majd száz méter magas templomtornya fontos tájékozódási pont volt az utazók számára. A másik jellegzetessége az volt, hogy az egész várost hegyesszögű derékszög metszetű, mintegy 18 m magas agyagtégla falak vették körül, amelyek a tágas síkságon már a távolból felismerhetőek voltak. Miután a vándor egy széles árkon, majd a fal valamelyik kapuján átjutott, a kettős erődítményfal belső falát pillanthatta meg. Ezek az erődfalak a folyó mindkét partjára merőleges irányban épültek, egy-egy téglalapot alkotva.
Az Eufrátesz keresztülfolyik a városon, két különböző részre osztva azt.
|
