Mondhattok egy imát érettük, de menjetek tovább az utatokon, és ne törődjetek a szavakkal melyek, ettől eltéríthetnek benneteket. Az egy igaz Isten, a mi Istenünk. Isten és Mária (Nagyboldogasszonyunk), gyermeküket, Jézust áldozta érettünk, és a többi emberért, hogy azok megtérjenek és kiszabadítsa őket az ördög karmából.
Tanítottuk a nemzetségeket hosszú évezredeken keresztül, próbáltunk példát mutatni, (több kevesebb sikerrel, de legalább megpróbáltuk) és mint tudjuk a cselekedetek számítanak.
Mi is tanultunk sokat, megtanultuk, hogyan kell hazudni, álnokul cselekedni, de ezt az Isteni hitünk szerint évszázadok óta próbáljuk levetkezni, és őseinkkel együtt megfizettünk érette. Elfeledtük ősi törvényeinket, de a hitünk és a reményünk szikrája még megmaradt, és ne feledd, egy szikra is képes meggyújtani a taplót.
Mi is többször kijelentettük (főként költőink íróink) pl. hogy a :„A magyarok istenére
Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!” de ez nem az a fajta kisajátítás mely felróható számunkra, és össze nem hasonlítható a fent említett dogmatizmusokkal! Nem állt szándékában soha a Magyar embernek másokat letiporni, irmagjukat a földről kiírtani, vagy Istent kisajátítani.

Imádsággal fordulunk mindig Istenhez, Máriához, és Jézushoz, az ő gyermekükhöz, de nem helyezzük magunkat az egyéb nemzetségek fölé. Az igaz Magyar férfi, elismeri a nőt társának és nem állatnak tekinti őt, mint ez más nemzetségben látható.
Mi Magyarok, próbáltunk élni (több kevesebb sikerrel) az ima erejével, hitünkben Istennel, reménykedve, hogy egyszer eljő már végre az Ő akarata a földön is, és akkor végre kiléphetünk a napfényre, üdvözülve őt és az új világot.

Isten mindenkié aki méltó rá,
mert nélküle nem is lehetne élet a mennyben és a földön sem!

Ha Isten velünk, ki ellenünk?
ezt ne feledd soha!