Nem láttam még olyat sem, hogy szentelt olajjal, vagy egyáltalán bármilyen olajjal, imádság közepette megmasszírozta, megkente volna egy betegnek is a testét, hogy ott gyógyulást érjen el.
Éltemben, el nem tudom mondani hány, és hány ember lábát kentem be olajjal, de ugyanezt nem mondhatom el a papokról, lelkészekről, kik az evangéliumot hirdetik. Nem értem én ezt a világot, bizonyára én vagyok kicsavarodva. Jézus a tanítványai lábát megmosta és bekente olajjal, ezzel is kifejezve szeretetét feléjük. Lehet, hogy a pásztorok megteszik ezt tanítványaikkal, de én erről sem hallottam soha.
Bizonyára van kivétel, csak én nem találkoztam még ilyennel, ami nem azt jelenti, hogy nem létezik, csak azt, hogy én vagyok tájékozatlan eme dolgokban, és ezennel kérek megbocsátást minden szent embertől, ki ilyet művel, és teszi a dolgát, Jézus példáját követvén.
Egy orvos mikor nem ér a beteghez, a „piszkos” munkát, (kötözést, bedörzsölést, masszázst stb.) ápolókkal, masszőrökkel stb. végezteti el, majd elmondja, hogy ő aztán meggyógyította az embert. Ezt valamilyen formában, ha nehezen is, de beveszi a gyomrom, ám, meg nem érthetem. A lelkészek, atyák, püspökök stb. hozzá nem érnek egy emberhez, - mert ugye ők a szeretettel, a lélekkel foglalkoznak, - emiatt kérdések vannak a fejemben. Tehát nincs kenetteljes szeretet, de van kenet, és van szeretet az egyházak részéről. Az orvosok, akik a testtel foglalkoznak, ott megint csak van szeretet, de ott nincs megint kenet, mert hát az nem az ő dolguk, de mindenki hangoztatja, mennyire is szeretik az embert és segítenek, ott ahol tudnak.
Szépen különválasztották a testet a lélektől, már csak azt tudnám, miért betegszik és hal meg ennyi ember a földön, úgy, hogy halottas ágyaiknál a végső percekben, még a kezüket sem fogja senki, nem is beszélve az előzményekről. |
