Ha egy „izgalmas” akció filmet nézünk, folyamatosan ott az adrenalin /most már akár 3D- ben is „élvezhetjük, elhitetve érzékszerveinkkel hogy igaz amit átélünk”/.
Volt, vagy van társad, aki alkoholista és otthonodban vártad, mikor lép be az ajtón? Megérted már azt, mikor gyermekedért aggódtál, aki hónapokon keresztül beteg volt? Mindenki tudja, milyen gyomorszorító érzés keríti az embereket hatalmukba, amikor a fent említett „élményeket” átélik. Éppen ekkor vonta el tested védekezőképességét a stressz és keletkezett benned ezernyi betegség.
Jön a stressz és akkor, pont akkor támad be az ördög, mivel semmi nem állja útját. A szervezetünk a szívünk "jó" esetben azonnal megáll, esetleg elájulhatunk, felmegy a vérnyomásunk, majd soha nem akar visszaállni a rendes mederbe, továbbá daganatok képződnek szerteszét mindenhol, ami később a lassú halálunkat okozhatják.

Gyermekünk nevelése és növekedése során elméjében zsilipajtókat kell építenünk, melyet nekünk kell megtenni a tudatunkban, hogy megtudják védeni magukat. Egyfajta védelmi mechanizmus ez, ami megvédi testüket, lelküket és elméjüket a földi élet gonosz behatásaitól. Ha szereted gyermeked, az első lépés az, hogy kimutatod ezt felé. Megöleled, megsimogatod, nem fordulsz el tőle, mikor kérdez, mikor hiányzol neki.

Mi történik, ha mi magunk nem teszünk annak érdekébe semmit, hogy ez a védelmi rendszer felépüljön gyermekünkbe? „Jobb esetben” börtönbe kerül, mert oly embereket, dolgokat engedett magához közel, amit nem kellett volna. Rosszabb esetben depressziós, pszichotikus tünetekkel rendelkező egyénné válik, akit a társadalom akár ki is vet magából, esetleg a narkotikumokhoz frdul. A későbbi nagyobb stressz helyzetek belső szervi elváltozásokat, betegségeket, a DNS-ben történő torzulásokat majd az egyén halálát is okozhatják.

Ha nem tanítottuk meg gyermekeinket a védekezésre, esetleges betegsége melyet megszerzett nem csak az ő felelőssége, hanem a miénk is, a szülőké, a testvéreké stb. Amikor a hit felé vezető úton nem támogattuk, így elvéve annak a lehetőségét is, hogy Isten segítsen neki, ha már mi magubnk nem vagyunk rá képesek, vagy, legalább ő szeresse, ha már mi nem tudjuk.
Vannak kik azt mondogatják fennhangon, - Én nem kereszteltem meg a gyermekem, mert majd ha megnő és nagykorú lesz, legyen az, az ő döntése. - Mily bölcsnek és okosnak gondolják magukat, akik ezt mondogatják, mert nem helyezték le gyermekük lelkét Krisztus tenyerébe, hogy vigyázzon reá.
"Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket." Mint látható Jézus idézetéből is, nem erőszak a "disznótor". Azokat akiket nem érdekel gyermekük sorsa, élete, nem kell tennie semmit, csak ültesse le gyermekét a tv elé, addig sincs útba a számára. Ne feledd, szeretet nélkül semmi vagy, és oda fogsz kerülni, ahol a nincs szükség semmi ilyesmire, csak idő kérdése, meglátod!