Jézus soha nem volt alárendelt a más ember fölöslegének, hogy a saját vagy más szükségletét ellássa. Ő azt tanította az embereknek, hogy minden, amire szükségünk van rendelkezésünkre áll az univerzumban és a földön is, és hogy semmi mást nem kell tennünk, mint abból meríteni, vagy előhívni.
Úgy volt az özvegy olajával is, amit Elizeus meggyarapított. Nem fordult más emberhez, akinek túl sok olaja volt, mert ha úgy tett volna, akkor a készlet korlátozott lett volna. Kapcsolatba lépett az univerzummal és a készlet egyedüli korlátozása az volt, hogy a hordók megteltek, folyhatott volna mindig több olaj, a mai napig, ha lett volna több hordó azt tárolni.
Az ember saját magát, és egyik a másik embert hipnotizálja arra a hitre, hogy nem mindenki tehetné meg az Isten tökéletes munkáját, vagy nem lenne képes egy kívánt helyzetet, vagy tárgyat teremteni. Mert nem a szükség a vágy valamit teremteni? Ahelyett, hogy kibontakoznál és megtanulnál teremteni, úgy ahogyan Isten elvárja tőlünk, inkább bezárkózol, és azt mondod: ‘Én nem tudok teremteni,’ mialatt éppen olyan sokáig hipnotizálod önmagadat és a többi ember téged egy életen át, míg valójában elhiszed, hogy te egy Istentől elkülönített egység vagy. Egyszerűen nem látjátok be, hogy ti teljesen tökéletes Isteni teremtmények, vagyis neki a kifejezése vagytok.
Ti akadályozzátok Istent, hogy általatok tökéletesen kifejezze Önmagát, úgy ahogyan Ő azt tenni kívánja. Nem azt mondta a nagy mester Jézus: ‘A munkákat, amit Én végzek azt ti is véghez fogjátok vinni és még nagyobbakat is?’ Nem az volt Jézus valódi feladata itt a földön, hogy rámutasson arra, hogy mi mint Isten gyermekei, vagy mint emberek a valódi állapotunkban, ugyan olyan tökéletesen és összhangban tudjunk teremteni, mint Isten.
Nem az volt a célja Jézusnak mikor a vak férfinak megparancsolta, hogy mossa meg a szemeit a Siloe tavában, hogy mindenkinek felnyissa szemeit, úgy hogy láthassák, hogy Őt az Atya küldte, azért, hogy bebizonyítsa nekünk, hogy az Atya akarata az, hogy mi is teremtsünk, épen úgy mint Ő teremt, vagy végbe vigyük a tökéletes munkákat, amelyeket Jézus végbevitt azáltal, hogy a Krisztust elismerte Önmagában és minden más emberben?

Avagy nem tudjátok-é, hogy:
1 kor. 6.17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.

Remélem, tudtam segíteni, és van min gondolkoznotok…
Ezt egy kis ízelítőnek szántam,
de mint látható lesz a későbbiekben, ez csak a kezdet...