halandóság feladásával halhatatlanságot nyernek el, hol tudják, hogy az ember halhatatlan, nincs alávetve a bűnnek vagy a halálnak, változatlan és örök, éppen úgy mint Isten és úgy ahogyan Isten az embert látja. Ez a ‘hely’ egy forma, ahol ők az átszellemülés igazi jelentőségét megismerik, hol képesek teljességében Istennel egyesülni és Őt szemtől szemben látni. Egy ‘hely’ ahol tudják, hogy mindannyian odajöhettek, és ugyanazt megkaphatják, és ugyanazok lehetnek, mint ők. Tudják, hogy az idő már nincs mesze, és hogy mindannyitok tudata fel fog emelkedni arra a szintre ahol mi személyesen beszélhetünk velük és ők minket szemtől szemben láthatnak. Mi mindannyian el vagyunk vonva az ő látáskörükből, mert mi tudatosan felemelkedünk a halandó sík fölé, ezáltal ők láthatatlanok azok számára, akik még a halandó tudatban élnek.
Ne feledjétek, „'mát. 18.19' Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám” „Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” mondta Jézus.
Ezek a mondatok nagyon gyakran szójátéknak lettek tekintve, ahelyett, hogy komolyan vették és megvalósították volna. A nagy hiba, amit az ember Jézus tanításával szemben elkövetett az, hogy eldugta egy távoli és homályos múltba és titokzatosságnak és hitregének tekintette, mintha egy dologra vonatkozna, melyet csak a halál után lehet megszerezni, a helyett a belátás helyett, hogy azokat mindenki mindennapi életében alkalmazni lehet, itt és most, mikor csak akarja.

Jézus felfedezte, hogy nincs szükség sok hosszú éves küzdelemre, hittételeken, szertartásokon, hitvallásokon, képleteken és felavatásokon át, mint ahogyan a papokat is az emberekre ráerőltették, hogy azokat tudatlanságban és függő helyzetben tartsák. Ő belátta, hogy az amit keres belül őbenne volt. Ő belátta, hogy ha ő a Krisztus akar lenni, akkor neki önmagát Krisztussá kell nyilvánítani, hogy utána a legtisztább indokkal, gondolatban, szóban és cselekedetben azt az életet kell élnie, amelyet keresett, hogy azt a saját anyagi testében megvalósítsa. Miután ő mindezt megértette, volt bátorsága előre lépni és azt hirdetni a világnak.

Jézus az előírásait nem Indiából, Perzsiából vagy Egyiptomból kölcsönözte, ahol tanult. Amit Ő ott tanult azok csak külsőségek voltak, amelyek Őt odáig vezették, hogy lássa saját Istenségét, melynek kinyilatkoztatása a Krisztus, amely minden emberben él, nem csak egy egyetlen egyénben, hanem mindenkiben.