Mert azon pillanatban mikor te egy faragott szobrot készítesz rólam és azt imádod, engem úgy, mint saját magadat megalázod. Az a cél, hogy te az eszményt, amely énáltalam, vagy valaki más által kifejezésre jut, elsajátítod. Akkor mi nem vagyunk elválasztva Istentől és úgy az ember képes meghódítani a világegyetemet. Ha te ezt a magatartást magadévá teszed, szeretettel, tisztelettel, felajánlással, és imával, akkor az hamarosan, egy szokássá válik és a mindennapi életedet és létedet teljesen be fogja tölteni.
Akkor rövid időn belül elsajátítottad az Isteni Lényt. Akkor te újra az Isten Krisztusa vagy, Isten elsőszülöttje. Akkor te egy vagy az Ősszellemmel, az Erővel mint vízcsepp mely visszatért a forráshoz. Neked ezt a nagy fényt valóban érezned, látnod és elfogadnod kell, dönthetetlenül el kell fogadnod és tudnod kell, hogy az a tied, hozzád tartózik, akkor a tested rövid időn belül ezt a fényt valóban ki fogja sugározni. Mindegy, hogy egy sötét szobában vagy, esetleg épp egy napsütötte tájon sétálsz, az mindig látható, mert nem napfény ez, hanem egy Isteni fény.”

Ez a magasztos fény minden korszakban és minden körülmény között, az egész végtelenségen át mindenütt létezett és létezik.

Ez a fény az élet. Minden alkalommal mikor mi valamit megértünk vagy belátunk ez a fény az, ami a tudatunkba bevilágít, és azt felvilágosítja. Ez a fény, az Élet Fénye hamarosan meg fog jelenni a szemeid előtt, amelyek megnyíltak rá úgy, mint az minden nagy léleknek megjelent. Ezen nagyok közül sokan egy sugárzó fénnyel körülvéve vannak ábrázolva. Ha nem is látod, ez a fény ami az igazság és élet, a te testedből is sugárzik ki.

Egy ismert tény az, hogy az ‘Istennek hála’ szavakat minél gyakrabban kiejted, azzal a megfontolással, hogy az a legfensőbb elvet jelenti, amely belül tebenned lakik és végig áramlik, annál többet fog az neked hozni. Had mondjam neked még egyszer: ‘Nem lehet az Istennek hála szavakat túl gyakran kimondani.