Különös figyelmet kell fordítani  a várandós nőkre, mert a drogok egy része, magzatelhajtó hatással rendelkezik  rozmaring (Rosmarinus officinalis), illetve az epilepsziában szenvedőkre,  akiknél az egyes növények, vagy származékaik előidézhetik a rohamot kakukkfű (Thymus). 
                        Hatásosság 
                          Évtizedekkel  ezelőtt még elvárták, hogy minden egyénnél ugyanolyan hatásos legyenek. A mai  megállapítások szerint 100 % -os hatásra csak nagyon ritka esetben lehet  számítani. Összehasonlító módon állapítják meg, hogy a kezelt esetek hány  %-ánál észleltek teljes gyógyulást, hánynál javulást, és hánynál volt teljesen  eredménytelen a hatás. A javulási arányt %-ban mérik. A 60-80 %-os javulási  arány jónak tekinthető. A betegek tűrőképessége a kezelésekkel szemben igen  eltérő. 
                           
                          Kedvezőtlen hatások 
                            A szintetikus  gyógyszerekkel szemben, amelyeknek a legtöbb esetben vannak mellékhatásai, míg  a gyógynövényi drogoknál még az erős hatásúak alkalmazása során is ritkán  lépnek fel, ha azok adagolását pontosan betartják. 
                            Kölcsönhatások 
                          Figyelembe kell venni az együtt  alkalmazott szerek kölcsönhatásait, az élelmiszerek módosító hatásait. Ezeket  már interneten vagy szakkönyvekben fel lehet lelni.  
                          Kezelés időtartama lehet pár  napos, vagy egy egész életen át tartó. 
                           
                          A hatóanyag fogalma (csoportosítása a teljesség  igénye nélkül) 
                          A gyógynövények abban térnek el a  növényvilág többi tagjától, hogy gyógyászati értékkel bírnak. Bennük bizonyos  vegyületek halmozódnak fel, amik gátolják a mikroorganizmusok keletkezését, és  jótékony hatást fejtenek ki az emberi szervezetre.  
                          Hatóanyagoknak nevezzük „az  emberi szervezetre kedvezően ható, kóros folyamatokat megelőző, gátló, illetve  gyógyító hatású anyagokat.” 
                           
                          Elsőként Paracelsus  fedezte fel a gyógynövényekben rejlő hatóanyagokat. Megfogalmazta a „quinta  essentia”, avagy az ötödik lényeg létezését. Azokat az anyagokat tekintjük  hatóanyagoknak, amelyeknek igazolható hatásuk van. A növények kémiai  összetétele az összes bennük lévő anyagot magába foglalja, ezeket beltartalmi,  illetve tartalmi anyagoknak nevezzük.   
                           
                          A hatóanyagok csoportosítása 
                          A gyógynövények hatóanyagait  hagyományosan négy csoportra osztják: alkaloidok, glikozidok, illóolajak, egyéb  hatóanyagok.  
                         
                         |