Masszázs

Csak arra a fára dobnak követ, amelynek szép gyümölcse van.

 


Avicenna híres arab orvos összefoglaló művében, az Orvosi Törvényekben felsorolta a masszázsfogásokat, sőt kiemelte a masszázs összekapcsolását a hidroterápiával. /Azóta fejlődik és már Magyarországon is elfogadott preventív ill. gyógyító ereje./

Európába csak az  1500-as évektől kezdődően kezdték gyógyító célzattal használni. Miért történt ez? Mert mint tudjuk a kereszténység nem nézte jó szemmel, a testi élvezetek gyakorlását.
Bár ha a bibliát lapozgatjuk, akkor találunk rá utalásokat, pl: „Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával…”
Később a XVII-XVIII. században, franciák, angolok, németek kezdtek masszázzsal foglalkozni.
A XVII. században az angol W. Harvey felfedezte a vérkeringést, ami ésszerű indoklását adta a masszírozás irányának, mely egybeesik a keringés irányával. Angliában az 1800-as években megalakul az első masszírozó magánintézet, melynek alapítója W. Beveridga, aki maga is

masszírozó volt. Az intézetben dolgoztak gyúrók (rubber), akik a bőrben tapintott lerakódásokatcélzott dörzsölő fogásokkal dörzsölték szét. Úgy vélték, hogy ezek a legtöbb betegség okozói.1874-ben a Luxor melletti Tombs-völgyben, Georg Ebers találta meg a legrégibb orvosi szöveget. A 21 méter hosszú papirusztekercs, i. e. 1500 körül íródott, 1000 év orvosi történelmét írja le.
876 gyógykészítményt és több, mint 500 növényt sorol fel, ezek egyharmada ma is használt gyógynövény (kömény, szennalevél, kakukkfű, lenmag, fokhagyma stb.).

Cook (XVIII. sz.) leírásából értesültünk, hogy Ausztráliában, Tahiti szigetén az őslakosok a fáradtságot dörzsöléssel csillapították. Jáva szigetén a primitív törzsek a gyúrást fogamzásgátlásra használták.

1886-ban Gaskell doktor közli, hogy állatkísérletekkel bizonyította azt a tényt, hogy a szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezett elrendezése van. (szegmentáció elve) Gaskell eredményei hatására Head, 1889-1896 között vizsgálatokat végez a bőrtakaró és a belső szervek közötti összefüggéseket illetőleg. Az idegreflektórikus összefüggésekre építve, felhasználta azon lehetőségeket is és 1898-ban felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrtakaró bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezek a zónák reflektórikus kapcsolatban vannak a belső szervekkel.
Sir George Simpson 1895-ben megjelent Voyage around the World (utazás a világ körül) c. útleírásában a Sandwich-szigetek lakóiról ezeket írta:
“Szinte mindennap, sőt szinte óránként telezabálják magukat anélkül, hogy bármiféle testmozgást végeznének; azonban az a szokásuk, hogy lakoma után, és ahányszor csak alkalmuk van rá, dörzsöléssel (masszírozással) javítják a vérkeringésüket és emésztésüket, anélkül hogy ez kimerítené vagy kifárasztaná őket.”

A XIX. század elején Pehr Henrik Ling vívómester (1776-1839), Stokholmban a masszázst egy tornarendszerbe építette be és ezzel megvetette az alapját az ún. svédmasszázsnak. Amit ma svédmasszázsnak nevezünk, azt a német Mosengeil és J. Georg Mezger amszterdami orvostól tudjuk, aki Pehr Henrik Ling tanítványai voltak. 1867-ben jelent meg könyvük, ami a masszázsról mely nyugaton az első számunkra elérhető komoly összefoglaló munka.

Kirchberg 1926-ban megjelent könyvében összegezte a masszázzsal elért tudományos
és gyakorlati eredményeket. Az ezután következő időszak kutatásai már az újabb,
speciális masszázs fajták kifejlesztéséhez vezettek.

Elérhetőség:
Tel: 06/30 209-6000