Ne csak nézz, de láss is! |
|
Azt gondolta az ember, hogy azokat ő maga teremtette, ez így is van, de tökéletlenségeket teremtett, pedig minden dolog, amit teremt, tökéletes lehetne, ha csak hajlandó lenne belátni, hogy minden dolog Istenből van, és belőle jön létre, mivel Isten az ember által fejezi ki magát.
Az ember azonban a szabad akaratával a nehéz utat választotta és ahelyett, hogy belátná, hogy ő az Isten gyermeke és használná mindazt, amit Isten adott neki, csak tovább megy a régi kerékvágásban. Egyszer talán majd rájön, hogy Isten útja az egyedüli út. Akkor a tökéletességet kifejezésre fogja hozni azt, amelyet Isten folyton általa lát kifejezni. Nem látod be, hogyan kell feladnod magadat az Atyának a bensődben és tőle minden jót elfogadni,
|
|
miközben a lényed minden erejének ebből az isteni létből kell működnie? Isten, az Atya a bensődben, minden kifejezésnek a kezdete, de te elzártad őt a pincéd legmélyebb sarkába, egy dobozba, és még annak kulcsát is jó messzire elhajítottad, mert vagy erre tanítottak, vagy még azt sem tudod, mi végre vagy a földön.
Tizennegyedik tanítás:
Milyen befolyása van a szavaknak és a gondolatoknak az életünkre?
Minden gondolat, minden szó olyan biztosan visszatér hozzánk, ahogyan mi azt kiküldtük, csak idő kérdése. Ez a visszatérés az ‘ítélet napja’, amiről a Biblia beszél. Minden nap egy ‘ítélet napja,’ az ítélet jó, vagy rossz lesz, aszerint, hogy a kiküldött szó vagy gondolat jó vagy rossz volt. Minden ötlet (gondolat vagy szó) egy mag lesz, ez a mag ki lesz küldve és a lélekben gyökerezik (a gondolatban fogva van tartva) és azután egy elképzelésé válik, ami később egy fizikai formában létrejön, vagy kifejezésre jut. Tökéletességre vonatkozó gondolatok tökéletességet hoznak létre, tökéletlenségre vonatkozó gondolatok és ötletek tökéletlenséget vagy rosszat szülnek.
Ugyanazon a módon egyesül a Lélek és a Szellem, hogy amit az ember ültetett létrehozza és azt, amit szóval vagy gondolattal kért megkapja (azaz visszatért hozzá). Az ember és a mennyország közötti elkülönítést csupán az ember, anyagi gondolataiból köréje szőtt köd hozta létre és ebből jött létre a titokzatosság is, amibe az ember minden isteni dolgot takarva képzel el. Ez a titokzatosság fátyola lassan félretolódik, és akkor észreveszi az ember, hogy nincsen titok.
Lassanként mindannyian felfedezik, hogy az egyház csak egy jelképe a Krisztus tudatnak az emberben, az emberiség isteni központjának. Szemeik megnyílnak az eszményre és akkor nem imádják tovább a bálványt, amit a halandó gondolkodás állított fel. Láthattok sok újfajta vallásos szervezeteket, amelyek létre jönnek, de csak az embereket további tévutakra viszik.
|
|
|
|
|