Reumások számára a csalánkúrák ideje a május. Szedjenek néhány szál csípős csalánt és verdessék meg vele fájós ízületeiket, sajgó derekukat. A kúra másodnaponként ismételhető.

A betegség jó barát és segítőtárs. Az emberi szervezet ugyanis a betegség révén nemcsak azt jelzi, hogy helytelen irányba tértünk, életellenesen cselekszünk, hanem a tünetek segítségével meg is mutatja, hol a hiba, s mit kell tennünk. Be kell végre látnunk, hogy „egy embert meggyógyítani” nem annyit jelent, mint a régi állapotát visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükség van a betegségre.

Az első kézenfekvő dolog a táplálkozás. Itt három szintet különböztethetünk meg:
A helyes fizikai táplálék: vagyis ne rosszul, rossz időben és hibás öntudattal együnk, mert „Az étel, amit elfogyasz­tunk, a végzetünkké válhat”.
A helyes lelki táplálék: ne mérgelődjünk fölöslegesen, ne izgassuk fel magunkat, kerüljük a stresszhelyzeteket. Szaba­duljunk meg a félelemtől és a bűntudattól, ne tegyük egymást kölcsönösen „beteggé”.

A helyes szellemi táplálék: gondolkodásunk, beszédünk és cselekedetünk legyen pozitív. Hasonlóan fontos, hogy körül­tekintően válasszuk meg, mit olvasunk, hallgatunk és nézünk. Ilyen gondolati beállítottsággal az ember képes lesz megerősí­teni „szellemi-lelki immunrendszerét”, s éppen ebben rejlik az egészség titka. Hiszen ma olyan vagyok, ahogyan tegnap gon­dolkodtam, s holnap olyan leszek, ahogyan ma gondolkodom.
Amire tehát elsősorban szükségünk van, az a szellemi meg­újulás.

Akkor leszünk ismét „egészségesek”, ha az emberi természet mindannyiunkban meglévő négy elemét - a szel­lemi, lelki, érzelmi és fizikai elemet - harmonikus egységbe olvasztjuk, s ennek megfelelően cselekszünk, összhangban a teremtett világgal.